A művészetet mindig az emberi lélek nyelvének, legközvetlenebb megnyilvánulásának tartották. Hogyan lehetne hát könnyebben szólni az emberi lélekhez, ha nem a saját nyelvén: a művészeteken keresztül? Művészetterápia alatt alapvetően egy mélylélektani megalapozottságú terápiás folyamatot értünk, amely képes behatolni a tudatalattiba, így segít a mélyen rejlő pszichés tartalmakat napvilágra hozni, azokat érzelmileg átélni, tudatosan feldolgozni és a hétköznapi élet részévé tenni.

A művészetet mindig az emberi lélek nyelvének, legközvetlenebb megnyilvánulásának tartották. Hogyan lehetne hát könnyebben szólni az emberi lélekhez, ha nem a saját nyelvén: a művészeteken keresztül?

Művészetterápia alatt alapvetően egy mélylélektani megalapozottságú terápiás folyamatot értünk, amely képes behatolni a tudatalattiba, így segít a mélyen rejlő pszichés tartalmakat napvilágra hozni, azokat érzelmileg átélni, tudatosan feldolgozni és a hétköznapi élet részévé tenni.

A művészeti terápiának négy klasszikus formáját különböztetik meg: zeneterápia, tánc- és mozgásterápia, képzőművészeti terápia és drámaterápia. Ide lehetne sorolni a játékterápiát is, ami gyakorlatilag a fentiek egyfajta integrált formája gyerekek számára. Alkalmazásuk szerint a szakirodalom két formát különböztet meg: aktív és passzív módszereket. Az aktív terápiás formákban a páciens maga is részt vesz az adott művészeti tevékenységben, zenél, mozog, táncol, fest, szerepet játszik. A terápiás hatás abban rejlik, hogy az adott művészeti tevékenység katalizátorként olyan érzelmeket, asszociációkat segít a felszínre hozni, melyek a páciens számára másképp elérhetetlenek. A passzív megközelítés során az alany meghallgat valamilyen zenét, verset, megnéz egy képet, táncot vagy filmet, és a mű befogadása során benne felmerülő képeket, asszociációkat, érzelmeket dolgozza fel a terapeuta segítségével.

Mivel az emberi szervezet egységes, nem válik szét benne a pszichés és a szomatikus rész, elengedhetetlen a gyógyítási folyamatban is mindkettővel foglalkozni. A lélekhez pedig, mint láthattuk a művészeten keresztül könnyebb eljutni. Így talán elégséges választ adhatunk arra a kérdésre, hogy mit tehet egy művész, bohócdoktor egy betegágy mellett. A bohócdoktor  természetesen nem pszichoterapeuta, nem is feladata, hogy az legyen. De tevékenysége számos elemét tartalmazza a művészeti terápiáknak és célja, hatása is hasonló.

A kórházi munkában számtalan helyzet adódhat, amikor a báb, zene, dráma vagy rajz terápiás hatását felhasználva közelítenek a bohócok egy-egy gyerekhez. A következőkben ezért a művészetterápiának olyan ágairól lesz szó, amik szerepet játszanak-játszhatnak a bohócdoktor munkájában.

Zeneterápia

A zene és a mozgás a módosult tudatállapotok létrehozásának legősibb módja, ebből adódóan az egyik legrégebbi gyógyító módszer is. A hangokhoz és ritmusokhoz ezernyi asszociációval kapcsolódunk, amik sokszor megkerülik vagy akár meghaladják a tudat verbális, hétköznapi működési módját.

A zene egyik felhasználási módja a gyógyításban vegetatív hatásának köszönhető. Vizsgálatok bizonyították, hogy különböző hangulatú műveket hallgatva különböző pulzusszám és vérnyomás mérhető, valamint az izomtónus is megváltozik. A nyugati országokban egyre több kórházban használnak zenét elsősorban nyugtatásra, érzéstelenítésre, altatásra, fájdalomcsillapításra. Kórházi adatok szerint 30-40 százalékos gyógyszer megtakarítást lehet így elérni.

A rehabilitáció során sokszor a zene lehet szinte az egyetlen kommunikációs eszköz olyan betegek esetében, akiknek értelmi-, kommunikációs- vagy beszédkészsége sérült. Ilyen helyzetekben a zene hozzájárulhat a beteg kognitív rehabilitációjához is, de legfontosabb feladata ebben az esetben is a mélyebb lélektani munka. A képességek vagy emberi kapcsolatok terén megjelenő veszteségek, másokra utaltság, cselekvőképtelenség, célvesztés feldolgozása.

A bohócdoktorok társas zenélés hatását énekkel, tánccal, verssel egészítik ki. Az adott problémának megfelelően kiválasztott zenei eszköznek mindig összhangban kell lennie a gyermekek értelmi képességeivel, érettségével. A hangszereket használók egy újfajta kommunikációs formát képesek a zene segítségével kialakítani. A ritmusokon, dallamokon keresztül könnyebb a magukba zárkózott, értelmileg vagy testileg akadályozott gyerekeknek is kapcsolatot teremteniük egymással. Ezáltal a hangszerek a szocializáció és önkifejezés eszközévé lépnek elő

A bohócdoktorok zenével kísért közlekedése a kórházi folyosókon, a kórtermek között is lehetőséget nyújt a figyelem felkeltésére, a nővérek, orvosok vagy éppen elhaladó látogatók hangulatának javítására. A kórterembe belépéskor a zenei bevonulás hatásos, figyelemfelhívó. A közös zenélés olyan összetartó erővé válhat az egy kórteremben lévő gyerekek között, amely a bohócdoktorok távozása után is megmarad. A dalok, ritmusok ismétlése, gyakorlása elfoglaltságot nyújt számukra azokon a napokon, amikor nincsenek bohóc-vizitek.

Táncterápia

A mozgásterápia segítséget nyújthat a testismeret, beszédértés, memória, ritmusérzék, valamint a térbeli és időbeli tájékozódási képesség fejlesztésében. A mozgás összerendezettsége kihat a személyiség szervezettségére is.

A mozdulatok szorosan összefonódnak a zenével. Az ősi kultúrák óta a zene és a mozgás egymásból születve, egymást kiegészítve fejlődött. A mozdulatok segítenek együtt lélegezni a zenével, a zene pedig segít a mozdulatok felszabadításában.

Emil Jacques-Dalcroze (1865-1950) genfi zenetanár leendő zenészek oktatása közben lelt rá sajátos, később euritmiának nevezett módszerére. A különböző időértékekhez különféle mozgásokat vezetett be, s az ütemet és a ritmust elosztotta a végtagok külön-külön mozgatásával. Az eredetileg nem terápiás céllal kidolgozott módszer mozgásszervi megbetegedések gyógyításában is hasznosnak bizonyult. E komplex terápiás rendszer alapkoncepciója, hogy minden megbetegedés ritmuszavar. Célja, hogy a megbomlott harmóniát helyreállítsa, azaz euritmizálja a beteget

Játékterápia

A környezet egy kicsi gyerekhez viszonyítva aránytalanul és megismerhetetlenül nagy, ezért adjuk a valós világ tárgyainak kicsinyített mását, a játékokat a gyermek kezébe. A gyermek számára e világ megismerése és befolyásolása a játékon keresztül történik. Feldolgozatlan élményeitől úgy igyekszik megszabadulni, hogy eljátssza azokat. Számára a játék a valósággal egyenrangú, természetes cselekvési mód. Ezt használja ki a játékterápia arra, hogy a gyermek játékán keresztül feltárja viselkedésének és az azt irányító motivációinak összefüggéseit, majd megpróbálja befolyásolni azokat.

A gyermekpszichoterápia legnagyobb nehézsége, hogy életkori sajátosságaiból fakadóan a kisgyermek nem tud saját érzelmeibe betekinteni. Így lehetetlenné válik, hogy emocionális élményeit verbálisan közölni tudja. Anna Freud és munkatársai fedezték fel, hogy a játék az a terep, ahol a kisgyermek tökéletesen ki tudja magát fejezni. Azóta számos játékdiagnosztikai és terápiás eljárás fejlődött ki.

A bohóctoktorok repertoárjában ezek közül a bábjáték a legmeghatározóbb. Negativisztikus magatartású gyerekekhez, akik minden közeledést visszautasítanak, vagy a félő, síró és ezért megközelíthetetlen gyerekekhez sokszor csak egy bábon keresztül lehet közel kerülni. A élettelen báb megelevenedése egy kisgyermek számára csoda. A varázslat pedig a szemei előtt történik meg. Ráadásul a számára olyan nagy világban egyszer csak egy nála is kisebb lénnyel találkozik. Ezt a varázslatos lényt sokszor könnyebben közelebb engedi magához, mint egy bohócot. Feszültségoldó hatása van annak is, ha még a báb sem egyenesen a gyereket szólítja meg, hanem ruhájának egy részével, vagy a körülötte lévő tárgyakkal kezd foglalkozni. Ha pedig a gyereknél is van valamilyen kis báb vagy baba, neki is lehetősége van azt a kapcsolatteremtésben felhasználni. Bábján keresztül már ő is bátrabban közeledik, és a két báb játékában sokszor legbensőbb félelmei, szorongásai is feltárulnak.