2013 óta bohócdoktor

Amikor felteszem a piros orrot, képes vagyok elmerülni a meglepetés örömében, a muzsika felszabadító erejében, a közös alkotás kreativitásában. Magánemberként sokat tépelődök a tévedéseken, éppen ezért folyamatosan tanulom a bohócomtól a lazaságot, az apró sikerek teljes átélését.

Bizsu nem rózsaszínben látja a világot, de a színskála minden elemét igyekszik kipróbálni a partnereivel, legyen az gyerek, idős, nővér vagy szülő.

A mindennapi munka soha nem válik egyhangúvá. Számomra a leginspirálóbb, hogy a missziót sokféle módon képviselhetem: cirkuszi showt hozunk létre gyerekotthonokban, nyugalmat és csodákat viszünk a műtét előtti izgalomba, emlékeket csalogatunk elő az idősotthonokban.

Bizsut édes illat lengi körül, de véleményét nem rejti cukormáz alá. Hangosan, de elegánsan; lendületesen, de mindent félreértve; mindig valami furcsaságon eltöprengve kopog végig a folyosón. Magázódva köszön, abból baj nem lehet. Vagy mégis? Nagyívű álmait nap mint nap megvalósítja: hol világhírű táncosnő, hol fantasztikus mágus, hol pedig ellenállhatatlan pakoló művész.

Előfordul, hogy nem érünk el hatalmas kacagást és a mosoly is bennragad a gyermekben. De a folyosó végén már halljuk a felszakadó sóhajt, a halk dudorászást vagy az utánunk dobott kérdést: ugye holnap is jöttök? Más árnyalatot kapott a pillanat.

A varázslat lehet sárga, kék, zöld, lila, narancs, piros színű. Kinek mire van épp szüksége.

Megrajzolunk egy olyan világot, ahol minden elviselhetőbb, ha úgy tetszik, minden épp úgy jó, ahogy van. Együtt azokkal, akikkel szembetalálkozunk.