• Mit szeretsz a legjobban ebben a munkában?

Azt szeretem ebben a munkában, hogy ha jól sikerül egy vizit, akkor az teljesen kikapcsol. Azt érzem, játék közben bármit szabad, és igazi, önfeledt flow élményt ad. Improvizáció közben az a legjobb, amikor a bohócpárunkkal egymást és magunkat is meglepjük.

• Mi jelenti számodra a legnagyobb kihívást?

Először nagyon féltem az improvizációtól. A kőszínházban, ahol dolgozom, kevésszer van alkalmunk improvizálni, vagy csak bizonyos megkötésekkel. A Piros Orrnál viszont pont ez volt már a kezdetektől, a felvetélitől kezdve nagy élmény: szembenézni ezzel a félelemmel es megszelidíteni.

• Mi a legmeghatározóbb emléked az elmúlt évekből?

Sok nagyon szívmelengető emlékem van. Az egyik alkalommal kaptunk egy ajándékot: egy szobában valamilyen állatos játékot játszottunk, egy kutya is szerepelt benne, majd tovább mentünk szobáról szobára, aztán mikor már köszöntünk el az osztálytól, és indultunk volna, utánunk szaladt egy csöppség és szó nélkül átnyújtott egy kiszínezett origami kutyát.