• Hogyan emlékszel vissza a kezdetekre?

Nagy izgalommal mentünk be a Bókay utcai gyermekklinikára, hiszen mi hatan voltunk az elsők, akik a bohócdoktori munkát Magyarországon megismertettük

• Hogyan tudsz 25 éve minden héten bemenni a beteg gyerekekhez?

Nagyon megtisztelőnek érzem, hogy beteg gyerekek gyógyításában szerepem lehet. A bohócság számomra az élet egyik nagy ajándéka.

• Van olyan emléked az elmúlt évek vizitjeiről, amit szívesen megosztanál?

Nagyon sok van. Egyszer egy kisfiú már órák óta sírt, és se az édesanyja, se a nővérkék nem tudták megnyugtatni. Ekkor előbújt egy plüssállat a zsebemből, mindenbe belekóstolt, és minden nagyon ízlett neki. Buborékokkal a kisfiút is megkínálta, és ő utánozni kezdte a plüssöt – mintha bekapta volna a bubit. Ekkor egy nővérke kekszet adott a kezembe, s a kisfiú igazából falatozni kezdte a kekszet. És elfelejtett sírni. Nagyon szép együttműködés született ekkor a nővérke és a bohóc közöt