2019 óta bohócdoktor

• Miért döntöttél úgy, hogy belépsz a bohócdoktorok közé?

Korábban már részt vettem egy bohóckèpzésen Londonban és azonnal beleszerettem. Mindig is nagyon fontos volt számomra a humor és mások megnevettetése. Nagyon tetszett, hogy ez sebezhetőséggel és naivitással társul. Az egyik legnehezebb előadói és színházi forma, nem lehet hazudni. Megtetszett, hogy van Magyarországon egy olyan munka, ahol ezzel aktívan lehet foglalkozni és közben még van egy társadalmi misszió is benne. Sokkal többféle emberrel találkozhatok a kórházban vagy az idősotthonban, mint a színházban, ahol emellett dolgozom. Tetszik a helyzet élessége, hogy nehéz érzelmi, testi állapotban lévő embereket improvizációban, interakcióban nevettethetek, gyógyíthatok másképp.

• Volt-e olyan pillanat, amikor összetörtél, amikor úgy érezted, nem tudod tovább csinálni? És fordítva. Ami olyannyira inspiráló volt, hogy megerősített abban, érdemes és kell ezt csinálni? 

Inkább az utóbbi. Nagyon sokszor egy jó bevetés után inspirált vagyok, szárnyalok. Mivel bohóc állapotban vagyok, a nagyon szomorúnak tűnő dolgokban is inkább a lehetőséget, a komikumot, a szépet látom meg.

• Meddig lehet elmenni, hol a határ? Mire ad felmentést és jogosítványt, ha felkerül a piros orr?

Euforikus élmény tud lenni a bohóc állapotban levés, mert nagyon sok szabadságot ad, amit sokszor az identitásunk, státuszunk miatt nem engedünk meg magunknak. Bohócként nagyon sok szabályt felrúghatunk, amit egyébként pl. egy átlagember a kórházban nem engedhet meg magának. Salsáztam már főorvossal, hívtam már takarítót királynőnek.

• Mennyiben jelent más feladatot egy-egy bohócdoktori vizit, mint egy színházi fellépés?

Végig improvizálunk olyan emberek előtt, akik nem választották, hogy színházba menjenek, hanem egy kiszolgáltatott hétköznapi helyzetben vannak. Szerintem sokkal kockázatosabb és törékenyebb állapot ez. Hiperérzékenynek kell lenni és 100%-ban jelen lenni. Érezni az energiákat, mi sok, mi kevés.

• Elmesélnél egy történetet, amit bohócdoktorként éltél át ás nagyon megfogott?

Egyszer az egyik idősotthonban egy olyan néninél voltunk, aki nem tud kikelni az ágyból és mozogni, beszélni sem tud már. A keze viszont aktív. A kezeinkkel egy nagyon intim páros táncot jártunk vele, miután előadtunk neki egy ujjbáboperát. A néni a nevetésből átment sírásba, annyira meghatódott az örömtől.

• Mit szeretsz ebben a munkában?

Azt, hogy nagyon jelenidejű, életközeli és számomra nagyon sok szabadságot ad. Szeretem a gyerekeket és az időseket is - az élet két végét. Azt is nagyon szeretem benne, hogy szerintem világszinten az egyik legnívósabb bohócképzést kapjuk a világ legjobb tanáraitól Bécsben, az International School of Humourban. 300 órás az oktatás és a végén bohócdiplomát vehetünk át.

• Mi okoz nehézséget benne? 

Nekem sem minden nap ugyanolyan. Van, hogy nehéz az idősek otthonában a tehetetlenséggel vagy az élet feladásával szembesülni.

• Milyen a bohóc figurád (karaktered)?

Madam Attitűd, vagy röviden Madamka zabolátlan, fizikális, harsány és lehetetlen ötletei vannak.

• Mi az, amit tőle tanultál a civil életedben? 

Hogy lehetek nagy.