2010 óta bohócdoktor

Dr. Majdnem vagyok, 2010 óta jövök-megyek a Pécsi Gyermekklinikán. Specialitásom, hogy ha bármihez hozzáérek, sípolok. Sípolok, ha megyek, sípolok, ha leülök, sípolok, ha megnyomom a villanykapcsolót, vagy ha rálépek a kórházban a kockás padlóra, de mindig csak a színesre! Arra szeretek rálépni. Beszélni azt nem nagyon szeretek, inkább olyanokat mondok, hogy habanyubalabuma, nyehere, nyönny, dslkéajrklnvkam,vagy disztigerappa! Ezen aztán jókat mulatnak a gyerekek, meg a felnőttek is, akik olyankor kicsit gyerekek lesznek.

Emiatt bohócnak lenni a legfelszabadítóbb a világon, mert így beszélek, ha akarok... ééés ráadásul hajtogathatok legyet a kéztörlő papírból, megnyomhatom az apukák dudáló orrát, énekelve mehetek végig a kórház folyosóján, bohócorrot rakhatok a doktornénire! És olyan lesz a világ, amilyennek akarom, aztán mikor évek múltán az utcán egy nagy kamasz mutogat rám, hogy "nézd, ott van a bohóc!", akkor csak mosolygok a bajszom alatt, mert örülök, ha enyhíthettem a szenvedésén. Mert szenvedés az van. És bárcsak mindenkinek segíthetnék, de ilyen meg nincs, úgyhogy maradok inkább bohóc. Mert ha nevetsz, akkor igazán jelen vagy.