2016 óta bohócdoktor

Én nagyon akartam bohócdoktor lenni. Akkor is, amikor még alig tudtam valamit erről a területről. Aztán egyre inkább akartam, amikor lett egy barátnőm, aki bohócdoki. Aztán a felvételi folyamat alatt még inkább akartam, emiatt rendkívüli izgalommal csináltam végig a meghallgatásokat. Mert fontos volt, mert nagyon akartam.

És amióta 2016-ban felvettek, csak egyre fontosabb és egyre jobban akarom ezt csinálni. Na, jó, vannak napok, amikor nem annyira akarom: inkább lustálkodnék, szomorkodnék, ülnék elbújva a szobámban, főznék valami finomat, bámulnék egy sorozatot. Ilyenkor nehéz elképzelni, hogy hamarosan átöltözöm, felveszem az orrot és kezdődik a móka. De szerencsére ekkor Pille átveszi a főnökséget. És ő akar. Akar játszani, táncolni, incselkedni, dinoszauruszok nyomába eredni vagy az örök fiatalság receptjét kutatni, együtt nevetni, sírni, de akar duzzogni, nővérke válla fölött összekacsintani vérvételkor, izgulós anyukát "karban tartani". Akar mások uzsijába beleenni, zenélni az ágy rácsain, flörtölni a zsémbes bácsival a földszinten. Kapcsolódni akar. És én engedem Pillének, hogy így tegyen. Mert én is ezt akarom. És mert fontos.