DR. PUPILLA
- Téged mi vitt erre az útra, hogy bohócdoktor legyél?
Emlékszem, ültem otthon egy táncelőadásom után, ahol - a visszajelzésekből ítélve - a mély üzenete a darabunknak mint alkotó és előadó nagyon közvetetten érkezett csak meg, és felébredt bennem egy mély vágy, hogy úgy szeretnék a művészettel segíteni másokon. De vajon hogyan lehetne ezt táncművészként? Pár napra rá szembe jött velem a felhívás, hogy bohócdoktorokat keres az alapítvány. Éreztem, hogy ezt kerestem.
- Mit szeretsz a legjobban ebben a munkában?
Az egyik legjobb ebben a munkában, hogy mindenki önmaga lehet! Az is, aki csinálja, az is, aki részt vesz a játékunkban és az is, aki csak kívülállóként van jelen, mindenki akit ilyen vagy olyan módon érint. Ennél felemelőbbet nem is tudnék elképzelni.
- Alkalmazol valamit a hétköznapjaidban a bohócdoktorként szerzett tapasztalatokból?
Mindent!
- Figyelmet és készenlétet. Azt ahogy pillanatok alatt mérek fel helyzeteket, embereket és az ő határaikat.
- Az őszinteséget másokkal és magammal szemben.
- A lehetőségek kibontását minden nehéz helyzetben is.
- Azt, hogy ki nem hagynék egyetlen alkalmat sem, amikor kedves lehetek mással!
Ezeket mind erősíti a bohócdoktor munka, és segíti ebben az irányban tartani a figyelmemet, fókuszomat.