Ábel reggele óriási izgalommal telt a kórházban. Nagy nap ez a mai: műtét vár rá! A fiú fel-alá járkált idegességében, és egy percre sem tudott megnyugodni. Édesanyja csitítgatta, ami mindig hatni szokott. De most falra hányt borsó volt, bármit is mondott, és bármivel is próbálta elterelni fia figyelmét. Nem érdekelte Ábelt sem az indiános könyv, amit pedig a napokban olyan lelkesen olvasott – de még csak a kedvenc mobiltelefonos játéka sem… Most vajon mi lesz?

Így teltek a várakozás percei, amíg egyszer csak a szeleburdi dr. Sztracsatella be nem dugta az orrát a kórterembe. Már messziről kiszimatolta ugyanis, hogy itt bizony valaki nagyon fél. Ámuldozva el is újságolta Ábelnek, hogy ő még ilyet sosem hallott, hogy egy gyerek egy kis alvástól legyen megijedve. Pedig most éppen erről van szó, hiszen Ábelt el fogják altatni a műtéthez. De csak azért – tudta meg a fiú a mindentudó dr. Sztacsatellától –, hogy ne érezzen semmit. Arról pedig, hogy közben szép álmai legyenek, ő maga fog gondoskodni. Meg is érdeklődte Ábeltől, hogy milyen álmot varázsoljon neki. Megegyeztek egy izgalmas és mulatságos történetben, aminek a főszereplője Ábel kedvenc autója lesz.

Ezután tanakodni kezdtek, hogy vajon miféle bódítószerrel fog érkezni az ápoló néni. Ábel erős szilvapálinkára tippelt, dr. Sztracsatella viszont megsúgta neki, hogy álomport fognak neki hozni. Így is lett: a nővér egy tablettába rejtett mágikus álomport hozott, amit Ábel lelkesen le is nyelt, hiszen már nagyon érdekelte az álombeli történet, amit megrendelt. Hamarosan el is szunnyadt… Legközelebb az operáció után, a műtő előtt találkoztak, ahol dr. Sztracsatella megvárta Ábelt, hiszen nagyon fúrta az oldalát, hogy mi történt az álomban. A lassacskán magához térő fiú el is mesélte neki lelkesen, hogyan kalandoztak az autóval hegyre fel és völgybe le. Sztracsatella tátott szájjal hallgatta, majd nagy integetések közepette távozott – elégedetten, amiért ismét sikerült a varázslata.