Dorka története

Dorkával és anyukájával egy április végi napon, a budapesti Bethesda Gyermekkórház neurológiai osztályán találkoztunk az Ilka utcában. Akkor már a kilencedik hetet töltötték folyamatosan különböző kórházakban.

Dorka egy Streptococcus fertőzés következtében agyhártyagyulladást és vérmérgezést kapott, életveszélyes állapotban került intenzív osztályra, ahol öt napig volt lélegeztetőgépen, altatásban. Nem sokkal később kiderült, hogy a fertőzés rögöt okozott, ezáltal agynyomásfokozódás alakult ki a fejben, ami elzárta az agyi ereket, a pangás következtében pedig megvakult. Az Amerikai úti idegsebészeti klinikán végül egy söntöt ültettek a koponyájába, ami az agyban felgyülemlett folyadékot vezeti el. A sok fekvéstől, izomerő gyengülése lett, befeszült a két térde, amiatt ki kell egyenesíteni a lábát és újra meg kell tanulnia járni. 

„Sokáig be volt kötözve a fejem. Anya nagyon sírt” – emlékezik Dorka. „Most már tud ülni és kapott egy szerkezetet is, amivel gyakoroljuk a hajlítást. Reméljük, lábra fog tudni állni. Szinte csodával határos módon visszajött a látása a bal szemére, s ugyan a jobb szemén látáskiesés van, de ez még javulhat” – mondja az édesanyja, Mária. „Elmondom, hogy jött vissza a látásom” – veszi át a szót Dorka. „Mindig azt játszottuk, hogy kitapogatom, mit ad anya a kezembe, és nekem ki kell találni, hogy mi az. Az egyik nap egyszer csak megláttam, hogy a babának piros a nadrágja.”

A PIROS ORR Bohócdoktorokkal először a Bókay utcai Gyermekklinikán találkoztak, az Ilka utcában pedig most már a harmadik alkalommal vidították fel a kis beteget.

„Amikor a bohócdoktorok bejönnek, sok mosolyt csalnak Dorka arcára, sőt, azon kapom magam, hogy én is nevetek, mert annyira érezhető, hogy árad belőlük a szeretet és látszik, hogy szívből csinálják. Van már piros orrunk is, nagy becsben tartjuk” - meséli az anyuka. „Annyira viccesek voltak a bohócok! Más nyelven beszéltek, mint mi, úgy köszöntek, hogy  ” – teszi hozzá Dorka, aztán énekelni kezdi a dalt, amit tőlük hallott.”

Szívszorító belegondolni, mi mindenen mentek keresztül, de csodálatos, hogy mindezek ellenére az édesanya és a kislány is végtelenül nyitott, kedves és pozitív, és ha egy ilyen helyzetben ezt lehet mondani, talán még boldog is. Boldogok, mert azt látják, hogy napról napra javul Dorka állapota és talán hamarosan haza is mehetnek.

Június elején üzenetet kaptunk a családtól. 

„Dorka sokat fejlődött, erősödött. Állítógépben már megáll pár percet, egyébként kerekesszékkel közlekedik. 3 hónap van mögöttünk, s még alig 3 hónap előttünk, hogy újra iskolába tudjon menni. Persze most is próbál tanulni, a második osztályt csaknem kitűnő eredménnyel fogja végezni. Sokat segít neki lelkileg, hogy a látása szinte teljesen visszatért. Ma már jókedélyű, vidám kislány és motivált. A bohócdoktorokat kimondottan imádja, minden alkalommal nagyon várja őket. Dorka egy nagy hős és igazi harcos, nagyon büszke vagyok rá, hogy én lehetek az anyukája!

Egy bizakodó anyuka:

Mária”