Vajon melyik kulccsal nyílik a zár?

Kiki és barátai cseppet sem titkolt izgalommal várták a bohócdoktorokat, hiszen a hírük messze megelőzte őket: a speciális nevelési igényű gyerekek nevelői és szülei is elárultak már ezt-azt a jókedvű jövevényekről. Így aztán az iskolások tűkön ülve izegtek-mozogtak székeiken, amikor egyszer csak bemasírozott az osztályterembe három tarka ruhába öltözött, fura szerzet, egy rejtélyes, kerekeken guruló kék dobozt húzva maguk után.

A három vidám figura illedelmesen be is mutatkozott: az ámuló gyerekek dr. Zúz Marát, dr. Pirulát és dr. Betont ismerhették meg. A ruházatuk mellett a bemutatkozásuk sem volt mindennapi, merthogy elénekelték a nevüket! Ezt a gyerekek sem hagyhatták szó, akarom mondani: ének nélkül. Így aztán ők is dalban mondták el, kit hogy hívnak. Kiki volt a szószóló, aki már az első taktusnál kimondta az igazságot: itt bizony kezdődik a buli! Az igazi zenebonához viszont hangszerek kellenek! Vajon hol lehetnek? Csak nem elvarázsolta őket valaki? A gyerekek izgatottan tanakodtak, hol lapulhatnak, majd leleményesen kibökték: szerintük a gurulós ládában rejtőznek! Igen ám, de aláda kulccsal nyílik, kulcsokkal pedig tele van a három bohócdoktor zsebe: a nagy kérdés az, hogy melyik kulccsal nyílik a zár… Kis kulcs? Nagy kulcs? Aztán persze a kulcsok a helyükre kerültek: a bohócdoktorok egyiket a másik után próbálgatták a zárba, mígnem kiderült, hogy az egyik tökéletesen beleillik.

Volt nagy meglepetés, hiszen a láda csak további kulcscsomókat rejtett ! Most mi lesz? – Kérdezte kétségbeesetten dr. Pirula, mire dr. Zúz Mara így kiáltott: „A kulcsok a hangszerek!” Így végül összeállhatott egy kis zenekar a gyerekek lelkes részvételével. A kis csapat rögtönzött örömzenélésbe kezdett, csilingelő hangokat csalva elő a kulcscsomókból. A dalok szárnyán egyikmeséből a másikba repültek, míg lassacskán rájöttek, hogy a három hóbortos bohócdoktor valóban elvarázsolta őket a közös zenés játék segítségével!